A magyar származású amerikai pilóta

Magyar főoldal · English

Vietnami háború · A jelentés szerint a Szovjetunióba vitték, majd bíróság elé állítás végett visszaadták Magyarországnak · Soha nem azonosították

A magyar származású amerikai pilóta: egyetlen, meg nem erősített beszámoló szerint illegálisan, az osztrák határon át hagyta el Magyarországot, az amerikai fegyveres erőknél szolgált, és Vietnamban esett fogságba.

„A szovjetek ezután kiadták őt Magyarországnak, ahol hazaárulásért bíróság elé állították. Ami ezután történt, arról semmit nem tudok.“

Nincs fénykép. A magyar származású amerikai pilótáról nem került elő fénykép. Ha Önnek van, írjon a contact@powinvestigativeproject.org címre.

Amit tudunk

1992. január 8-án egy Igor Jevgenyjevics Privalov nevű moszkvai férfi beszámolót adott az ARK Project nevű emberi jogi csoportnak, amely akkoriban a Harvard Law School emberi jogi programjával dolgozott együtt. A beszámolót „Vietnami hadifoglyok szovjet fogságban“ című sajtóközleményben tették közzé.

Privalov egy 1983-ban vagy 1984-ben, a novoszibirszki akadémiai városban dolgozó szovjet katonai mérnökkel, egy alezredessel folytatott véletlen beszélgetést írta le. Privalov elbeszélése szerint a mérnök azt mondta, hogy két, Észak-Vietnam felett lelőtt amerikai pilótát a novoszibirszki terület egy távoli járásában tartanak fogva, állandó KGB-megfigyelés alatt, és — a mérnök szavaival — házasságra kényszerítették őket.

Az egyikükről Privalov ezt mondta, szó szerint:

„Néhány évvel azelőtt, hogy fogságba esett Vietnamban, illegálisan átlépve az osztrák határt elhagyta Magyarországot. Az anyját Magyarországon hagyta, Amerikában megnősült. Miután Vietnamban fogságba esett, ők [a KGB] … a Szovjetunióba vitték. A szovjetek ezután kiadták őt Magyarországnak, ahol hazaárulásért bíróság elé állították. Ami ezután történt, arról semmit nem tudok.“

— Igor Jevgenyjevics Privalov, ARK Project sajtóközlemény, 1992. január 8.

Ugyanez a sajtóközlemény rögzíti, hogy a moszkvai amerikai nagykövetség akkoriban vizsgálódott az ügyben, és hogy megtagadták tőle a bejutást a kazahsztáni Szari-Sagan területére, ahol jelentés szerint egy vietnami háborúból származó amerikai foglyot láttak.

Ami tisztázatlan maradt

Minden, ami számít. A férfinak nincs neve a beszámolóban. Privalov azt adta tovább, amit egy harmadik személy mondott neki, majdnem egy évtizeddel a beszélgetés után, olyan eseményekről, amelyeknek nem volt tanúja. Semmit nem erősítettek meg belőle.

Ez egyetlen, meg nem erősített, másodkézből származó tanúvallomás. Létezett-e a férfi, amerikai katona volt-e, és megtartották-e a pert? A beszámoló szokatlanul konkrét, és szinte minden eleme olyan iratnyomot hagyott volna, amely számunkra hozzáférhető.

Miért számít ez az ügy

Az ilyen jelentések többsége olyan levéltárakba vezet, amelyeket olyan kormányok őriznek, amelyeknek semmi oká nincs segíteni. Ez nem ilyen. Egy hazaárulási per bírósági aktát keletkeztet, Magyarország pedig az Európai Unió és a NATO tagja. A beszámoló minden eleme olyan iratőrzőre mutat, amely válaszol a megkeresésekre:

  • Illegálisan hagyta el Magyarországot az osztrák határon át. Határátlépési és menekült-nyilvántartási adatok, osztrák befogadó iratok — Osztrák Állami Levéltár, korabeli UNHCR-iratok.
  • Kivándorolt az Egyesült Államokba és megnősült. Honosítási akta (A-file), házassági anyakönyv — USCIS Genealogy Program.
  • Szolgált, és elveszett Vietnamban. Veszteségi iratok, katonai személyi akta, halotti akta — DPAA és a National Personnel Records Center.
  • Hazaarulásért állították bíróság elé Magyarországon. Névre szóló bírósági akta ügyszámmal — Magyar Nemzeti Levéltár; Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL).

A számtan is kedvező. Nagyon kevés olyan amerikai katona van, aki Vietnamban veszett el és Magyarországon született, és a születési hely a személyi iratok egyik mezője. Ez az ügy megnyitható — vagy lezárható — kizárólag amerikai iratok alapján, mielőtt bárki írna Budapestre.

Más okból is számít. Ugyanaz a mechanizmus, mint amelyet a „Juozas“ néven ismert litván származású amerikai esete ír le — egy amerikai katona, akinek kelet-európai származása döntötte el, mi történt vele a fogságba esés után. Két beszámoló, két háború, két nemzetiség, egy mintázat. Egyik sem erősíti meg a másikat. Mindkettő ellenőrizhető.

Bizonyítékok és források

  • ARK Project sajtóközlemény, „Vietnami hadifoglyok szovjet fogságban“, 1992. január 8. Mihail Kazacskov / ARK Project, a Harvard Law School emberi jogi programjával együttműködve. Szó szerint tartalmazza a Privalov-beszámolót.
  • Az amerikai Külügyminisztérium C09011507 számú, információszabadság-törvény alapján kiadott dokumentuma. ARK Project sajtóközlemények és Express Chronicle anyagok, 1991. december — 1992. január.
  • Igor Jevgenyjevics Privalov, született 1950-ben, Moszkva. Az iratokban szereplő elérhetőségek az 1992-es közleményből származnak, és több mint harminc évesek.

A PIP nem készített interjút Privalovval, és nem tudja, él-e. Nem láttunk magyar bírósági aktát, a leírásnak megfelelő amerikai veszteségi iratot, sem a novoszibirszki beszélgetés független megerősítését.

Hogyan lehetne azonosítani

A beszámoló négy ellenőrizhető tényt tartalmaz egyetlen férfiról: illegálisan átlépve a határt Ausztriába ment; kivándorolt az Egyesült Államokba és ott megnősült; szolgált és fogságba esett Vietnamban; és nem tért haza. E négyből három amerikai iratot keletkeztet. Az ügy tehát megnyitható — vagy lezárható — anélkül, hogy bármit kérnénk Budapesttől vagy Moszkvától.

Kezdjük a határátlépéssel, mert az időben elhelyezi őt. Az osztrák határ a legtöbb évben nem volt olyasmi, amin egy fiatal magyar egyszerűen átsétált. Tömegesen egyetlen ősszel és télen lehetett átlépni: az 1956-os forradalom után, amikor körülbelül 200 000 ember távozott, és valamivel több mint 30 000 közülük a Refugee Relief Act és elnöki különengedély útján jutott be az Egyesült Államokba. A New Jersey-i Camp Kilmerben dolgozták fel őket, ahol a bevándorlási hivatal lefényképezte, ujjlenyomatozta és kihallgatta a megérkezőket. Egy férfi, aki tizenévesként érkezett ezzel a csoporttal, az 1960-as évek közepén lett volna sorozható korban — pontosan akkor, amikorra a beszámoló a fogságba esését teszi. Ez egy megnevezett, dokumentált és véges amerikai iratanyag.

Azután helyre kell tenni egy gyakori tévedést a veszteségi iratokról. A nyilvános veszteségi adatbázis nem tartalmazza a születési helyet. A National Archives Vietnam Conflict Extract Data File név, fegyvernem, rendfokozat, születési idő, a „home of record“ szerinti város és megye, az esemény dátuma és a földi maradványok előkerülése szerint adja meg az adatokat — és a Levéltár kifejezetten közli, hogy a „home of record“ nem születési hely. A nyilvános állományban Magyarországon született férfiakra keresni semmit nem fog eredményezni, mert az a mező ott nem létezik. A születési hely az egyéni szolgálati aktban és az egyéni halotti aktban szerepel, amelyek egyesével kérhetők ki.

A szűrésnek tehát fordítva kell futnia. A vizsgálandó csoport nem az összes vietnami veszteség, hanem azok a férfiak, akik nem tértek vissza — ez egy behatárolt, közzétett lista —, szűrve azokra, akiknek az eltűnése összeegyeztethető a fogságba eséssel. E listával szemben három független ellenőrzés áll ma is rendelkezésre, nyilvános forrásokból és együttműködő iratőrzőktől: a USCIS Genealogy Program honosítási mutatói, amelyek megmutatják a megfelelő korú, Magyarországon született honosított állampolgárt; a Camp Kilmer-i érkezési iratok; és a korabeli magyar-amerikai közösségi források, köztük az American Hungarian Federation és a magyar nyelvű amerikai sajtó, amely saját halottairól és eltűntjeiről beszámolt.

Ha egy név átmegy mind a három szűrőn, akkor a magyar bírósági akta névre szóló megkereséssé válik, nem találgatássá — Magyarország pedig európai uniós és NATO-tagként, nyitott állambiztonsági levéltárral, olyan iratőrző, amely válaszol.

Egy dokumentált párhuzam — és a hozzá tartozó figyelmeztetés

Egy magyar valóban végigjárta azt az utat, amelyet ez a beszámoló leír, és az Egyesült Államok kormánya annak idején ellenőrizte is.

1967. október 22-én a saigoni (ma Ho Si Minh-város) amerikai nagykövetség jelentette Pivik István ügyét, aki magyar állampolgár volt, és 1929. február 18-án született Nyíregyházán. Saját elbeszélése szerint 1945-től a francia idegenlégióban szolgált Indokínában, egészen a Dien Bien Phu-i fogságba eséséig; Kínába, majd Szibériába vitték, és öt évet töltött ott fogságban; szabadulása után Magyarországra ment, ahol ismét börtönbe zárták 1967 februárjáig; azután Phnom Penhbe ment, ahol elmondása szerint amerikai kémként tartóztatták le; 1967. október 20-án átlépett Dél-Vietnamba.

Ez bizonyítja, hogy a mechanizmus nem képzelt. Egy Indokínában fogságba esett nyugati foglyot Kínába, majd a Szovjetunióba vittek, utána pedig kommunista magyar börtönbe — és mindezt a maga idejében jelentették Washingtonnak, és egy amerikai nagykövetség ellenőrizte. Ugyanaz a sorrend, amelyet a Privalov-beszámoló leír — egy olyan esetben, amely dokumentált, nem pedig másodkézből származó.

És ez az óvatosság oka is. Pivikről rövid ideig azt hitték, kiszabadult amerikai fogoly. Nem volt az. Egy magyart, akinek szovjet fogság volt a múltjában, és Indokínában bukkant fel, félreértettek éppen azok, akik a legjobb helyzetben voltak ahhoz, hogy helyesen értsék. Bármely jelöltnek, akit ez az ügy felvet, át kell mennie ezen a próbán, mielőtt megtalálásról és nem puszta hasonlóságról beszélnénk.

A mintázat, amelybe ez az ügy illeszkedik

Ez a második ügy a projekt irataiban, amelyben egy amerikai katona kelet-európai származása döntötte el, mi történt vele a fogságba esés után — és ugyanannak az állításnak a harmadik szála.

  • A litván eset. Egy férfi, akire „Juozas“ vagy „Joe“ néven emlékeztek — iratai állítólag litván származását mutatták, és a szovjeteknek adták át, majd szovjet litvánokkal együtt tartották munkatáborban. Az ügy itt olvasható.
  • A magyar eset. Ez: Vietnamban esett fogságba, a jelentés szerint a Szovjetunióba vitték, majd kiadták Magyarországnak, hogy elmenekült magyar állampolgárként hazaárulásért állítsák bíróság elé.
  • A lengyel számvetés. Peking az iratok szerint származás szerinti bontást vezetett, és tájékoztatta Varsót a kínai fogságban lévő lengyel származású foglyokról.
  • És ennek a közigazgatási formája. A szovjet GUPVI iratai között dolgozó amerikai kutatók megtalálták a német, magyar és más származású amerikai állampolgárok 1945 és 1951 közötti listáját, állampolgárság szerint bontott éves és havi fogolykimutatásokkal. Bármi más legyen is ez, származás szerinti szűrő, amelyet rutinszerű közigazgatásként vezettek.

Mit állapít meg ez, és mit nem. Egy általános benyomást konkrét, ellenőrizhető állítássá tesz: hogy egy fogoly származása meghatározhatta, mi lett vele. Azt nem állapítja meg, hogy ez a Varsói Szerződés országaiban általános gyakorlat lett volna, és a projekt ezt nem is állítja. Négy szál négy külön iratcsaládban ok arra, hogy az állítást ellenőrizzük — nem következtetés.

Magyar iratok, amelyeket már azonosítottak

2004-ben a Joint Commission Support Directorate csapata két hónapot dolgozott Budapesten és Moszkvában. Az információszabadság-törvény alapján kiadott útijelentése azoknak a dolgoknak a listája, amelyeket amerikai kutatók magyar levéltárakban megtaláltak, majd — amennyire az iratokból látszik — nem kezdtek velük semmit.

Kilenc kézírásos levél a háborús Észak-Koreából. A Magyar Nemzeti Levéltárban a csapat kilenc kézírásos levélből álló gyűjteményt talált, amelyeket 1952. július és szeptember 15. között írt egy magyar, aki Észak-Korea különböző részeiből jelentett, és amelyeket Pásztor Károlynak, a phenjani magyar nagykövetnek címzett. A tartalmukról a jelentés ezt mondja:

Több utalás van bennük a hadifogolycsere kérdésére és a kommunisták által a hadifoglyokkal kapcsolatban keltett propagandára. A JCSD jelenleg részletes elemzést készít ezekről a levelekről.

Az időzítés az érdekes. A leveleket 1957. december 31-én továbbították Phenjanból — nagyjából egy évvel azután, hogy írójuk az 1956-os forradalom idején Nyugatra szökött. Ha egy jelentést egy évvel azután továbbítanak, hogy a szerzője disszidált, azt a jelentést valaki kereste. A jelentés azt is rögzíti, hogy a JCSD elemzői 1998-ban interjút készítettek a szerzővel.

Ez három tárgyat hagy hátra, kettőt közülük amerikait és most is kérhetőt: maguk a levelek, egy baráti levéltárban, elegendő pontossággal leírva ahhoz, hogy név és dátum szerint kérni lehessen őket; a JCSD részletes elemzése róluk; és az 1998-as interjú jelentése. A levelekben tárgyalt hadifogolycsere a koreai — 1952 nyarán a hazatelepítés feltételei voltak az egyetlen kérdés, amely holtpontra juttatta a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalásokat.

Egy 199 fős névsor, kézzel lejegyezve és soha fel nem dolgozva. A Hadtörténelmi Intézet és Múzeumban a csapat több mint 12 000 oldalt nézett át a dél-vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (ICCS) magyar kontingenséről, 1973 és 1975 között, és részletes névsort állított össze az első váltás 199 résztvevőjéről — név, rendfokozat, alegység és helyszín szerint, 37 állomáshelyen. A levéltár igazgatója adatvédelmi okokból nem engedélyezte a fénymásolást, de a kézzel történő jegyzetelést igen. A jelentés saját megjegyzése: ez „hasznos lehet személyek felkutatásához lehetséges interjúk céljából“.

Magyarország napi harcászati felderítést gyűjtött és adott át Moszkvának. Egy titkosítás alól feloldott magyar dokumentum rögzíti Marjai József külügyminiszter-helyettes 1973. márciusi találkozóit N. P. Firjubin, K. F. Katusev és O. B. Rahmanyin szovjet külügyminiszter-helyettesekkel. Az amerikai jelentés szilárd bizonyítéknak nevezi arra, hogy Magyarország az ICCS-csoportjait napi harcászati felderítés gyűjtésére használta Dél-Vietnam egész területén, és azt Budapestre küldte, ahonnan továbbadták a szovjeteknek — akiknek vezetése dicsérte a kapott anyag értékét. Egy ország, amely ezt tette 1973-ban, abban a helyzetben volt, hogy tudjon dolgokat az amerikai foglyokról.

És az eltűntek kérdése felkerült a tárgyalóasztalra. Egy második, szigorúan titkos magyar dokumentum összefoglalja Rózsa László és Pataki I. alezredesek 1973. augusztus 20-i találkozóját Trinh alezredessel, aki Észak-Vietnamot és az Ideiglenes Forradalmi Kormányt képviselte. Az amerikai tárgyaló felvetette az amerikai eltűntek felkutatását és az amerikai földi maradványok visszaadását. A vietnami fél azt mondta, hogy az eltűntek keresésével foglalkozni fog, amint a két vietnami fél közötti fogolycsere rendeződik, és ehhez amerikai segítséget fog kérni.

Egy vasúti útvonal, dokumentálva a magyar iratokban. A csapat olyan iratokat is talált, amelyek a francia idegenlégióban szolgált és az 1950-es évek elején Vietnamban fogságba esett magyar állampolgárok és más kelet-európai férfiak hazaszállításáról szólnak — a hazatérők névsorai és részletes leírások a Magyarországra és a többi kelet-európai országba való szállításukról. A jelentés megjegyzi, hogy ez hasznos lehet a feltételezett amerikai foglyok vasúton Szibériába szállításáról szóló jelentések elemzéséhez és megerősítéséhez. Ez ugyanaz az útvonal és ugyanaz az emberkategória, mint a fenti Pivik-ügyben.

Egy óvatosságra intő megjegyzés a jelentés saját következtetéseiről. A 12 000 oldalnyi ICCS-anyagról a jelentés világosan kimondja, hogy konkrét amerikai hadifogoly- és eltűntesetekről nem találtak információt. Ez a megállapítás arra az iratanyagra vonatkozik, és nem a levéltár egészére — a fenti tételek ugyanarról az útról származnak. Egy kutató, aki nem magyar születésű amerikait keresett, nem ismerte volna fel, ha talál egyet. Minden itt felsorolt tétel olyan iratok leírása, amelyeket valaki látott — ezért lehet őket név szerint kérni.

Információkérés

Kérjük, írjon nekünk, ha bármelyikben tud segíteni.

  • Bármely Vietnamban elveszett amerikai katona neve, aki Magyarországon született és a kivándorlása előtt átlépett Ausztriába.
  • Bármely magyarországi hazaárulási per egy visszatért emigráns ellen, akit Vietnamban ejtettek fogságba, 1965 és 1980 között — bírósági vagy állambiztonsági akta, vagy akár csak az ügyszám.
  • Beszámolók a novoszibirszki területen az 1970-es és 1980-as években fogva tartott amerikai pilótákról, beleértve mindenkit, aki ismerte Igor Privalovot vagy a mérnököt, aki neki beszélt róluk.

Privalov azt mondta, egy szovjet mérnök közölte vele, hogy két, Észak-Vietnam felett lelőtt amerikai pilótát tartanak KGB-felügyelet alatt Novoszibirszk közelében, és hogy egyiküket bíróság elé állítás végett Magyarországra küldték. Létezett-e ez a férfi? Amerikai katona volt-e, akit visszaadtak, hogy szülőhazája bírósága elé álljon? Vagy a történet egy Pivik Istvánéhoz hasonló eset összekevert változata?

Az információt bizalmasan is fogadjuk. Forrásaink nevét engedély nélkül nem hozzuk nyilvánosságra. Írjon a projektnek.

Kapcsolódó esetek és nyomok

További anyagok a honlapon (angolul)

Külső források

Kapcsolat

Ha bármilyen információja van a koreai, a hideg vagy a vietnami háború után eltűntként vagy visszatartottként számon tartott amerikaiakról, szeretnénk hallani Önről: contact@powinvestigativeproject.org
Signal: PIP.21

Semmilyen pénzbeli jutalmat nem ajánlunk.